2013. október 4., péntek

Tisza Nikolett élménybeszámolója a strasbourgi jutalomkirándulásról.

    Az idei nyári szünidő nagyon ígéretesen kezdődött számomra. A 2012-es Diákolimpián elért sikeres teljesítményemért 2013. június 1. és 3. között strassbourgi jutalomkiránduláson vehettem részt. Amikor Kovács Attila igazgató bácsi közölte velem a hírt, egyszerre lettem izgatott, kíváncsi és boldog. Alig vártam a tanév végét, hogy nekivághassunk a hosszú útnak, amelyen anyukám kísért el.                                                                            
   Az emeletes autóbusz Újvárból indult reggel fél nyolckor, s mire Pozsonyba ért Komáromon, Dunaszerdahelyen és Somorján keresztül, már egyetlen szabad ülőhely sem maradt. Mi Újvárban szálltunk fel, s olyan helyre ültünk, ahonnan csodálhattuk a mellettünk elsuhanó szlovák, osztrák, német és francia tájat. A hosszú és fárasztó út után bizony már éjszaka 11 óra volt, mire a németországi Offenburgba értünk. Egy négycsillagos szállodában /Hotel Mercur/ voltunk elszállásolva, ahol minden jóval el voltunk látva, mi szem szájnak ingere. Kirándulásunk első napján a franciaországi Koeningsburg várát látogattunk meg. A vidék érdekessége többek között az is, hogy minden harmadik, negyedik hegy tetején vár  ékeskedik, s a hegyek lába alatt  gyönyörű, virágokkal borított falvak pompáznak. A tipikus franciaországi ebéd elfogyasztása után városnézésre indultunk Strasbourgba. Megtekinthettük a híres katedrálist, mely belülről festményekkel gazdagon díszített, s legtöbbjük eredeti. Az építmény legjellemzőbb részei: az angyalok szobra, amely az utolsó ítéletet ábrázolja, illetve a csillagászati napóra, amely a reformáció korából maradt ránk. 1547–ben svájci óramesterek építették. Második napunk is ígéretesen kezdődött, sétahajózásra indultunk Strasbourg történelmi belvárosa körül. Ezt az útvonalat használták egykoron a strasbourgi hajósok is. Megtekinthettük így a Holló Fogadót, áthajóztunk a Gyötrelmek Hídja alatt, mely századokig szörnyű kínzások és vízbefojtások helyszínéül szolgált. Elhajókáztunk a régi Vámhivatal, az Arany utca, a Szent Nikolasz templom és a Sárkány iskola mellett. Ezek után egy zsilipkapu közepén találtuk magunkat, amely 1,8 m magasra emelt bennünket. A kapu bezárulása után a víz az ajtók alján lévő lyukakon keresztül szivárgott be. Ez 5 percet vett igénybe, s ez idő alatt 360 000 liter víz áradt be, míg elértük a felső szintet. A hajózsilipen való átkelés után megtekinthettük a strasbourgi Városi Operát, a Szent István templom maradványainak tornyát, majd az Európai Parlament strasbourgi épülete elé értünk, ahol hajókázásunk végéhez értünk. Miután részt vettünk több ellenőrzésen, bemehettünk az épületbe. Több szintes épület, mindenütt virág, csak ámultunk bámultunk. Fényképezni tilos volt, de titokban készítettünk azért pár fotót. Ebédünk bőséges volt, s szintén több fogásos. Fél három körül kötetlen beszélgetésen vettünk részt Bauer Edit, európai parlamenti képviselővel. Meglepődtünk, amikor azt mondta, hogy a plenáris ülésen éppen Orbán Viktor felszólalásának lehetünk majd tanúi. A  plenáris ülés Rui Tavares portugál EP-képviselő felszólalásával kezdődött. Nagy élményt jelentett számomra Orbán Viktor felszólalását figyelni, aki igazságtalannak érezte a Tavares jelentést. Megközelítőleg két órán keresztül voltunk a vita „részesei“, azt hiszem sohasem fejtem el. Ezután már csak a hazautazás maradt hátra. Mindenki fáradtan ült be az autóbuszba, s remélte, hogy a hazafelé út is szerencsésen eltelik. Szerda reggelre kicsit elcsigázva, de megérkeztünk Pozsonyba.
   Azt hiszem nagyon szerencsés voltam, hogy igazgató bácsi benevezett a Diákolimpiára, bízott bennem, támogatott, buzdított. Csodálatosabb év végi ajándékot nem is kaphattam volna, mint ezt a kirándulást. Nagyon köszönöm igazgató bácsinak, de minden tanító néninek és bácsinak is, akik első osztályos koromtól egyengették utamat. Hálás vagyok, hogy REAI diákja lehettem kilenc évig.
   Tisza Nikolett, 2013 június 5.
    Galéria