2016. április 13., szerda

Versíró pályázat - 2016

A Kazincbarcikai Egyesületek Fóruma által meghirdetett versíró pályázatra iskolánkból négy tanuló írt verset: Borsodi Mátyás, Grecmacher Rebeka, Józsa Viktória és Zagiba Mátyás. Korcsoportjában Zagiba Mátyás aranyérmet nyert.


Zagiba Mátyás 
Véres éj

Katlanba zárt vidék,
Hol a nap is hamarabb nyugovóra tér.
Csak néhány pirosló folt marad
Az éjnek birodalmában.

Csipkeköntösüket felvették a fák,
Gyémánt hull az égből.
A nap utolsó sugarán
Kihalt a vágy.

Rideg a vihar előtti csend.
Az utolsó víznek cseppje is tűvé fagyott már,
Hold fényében ezüstös csillám.

Reccs! Dörren a mennyek kapuja.
Nappali fényben ragyog minden újra.
De elszalad a pillanat.

Vörös fény tölti be a tájat.
Nagyanyám csendesen odaszól: Tűz van!
Megtörik a csend.
S a mennyei, szűzi táj
Vérbe lábad.
(2016)




Józsa Viktória
Szerelem-illúzió

Gyötrelmes érzések ostromolnak engemet,
fájdalmas emlékek támadják szívemet.
Tétován hajózok a magány tengerén,
keresve az utat,s a múltat feledném.

Oda száműztél,
ahol kín és fájdalom járja át lelkem.
Oda,ahol rá kellett jönnöm,
Sosem leszel enyém, kedvesem.

Átokverte szenvedély, mely a gonosz gyermeke,
vajon reménytelen rab maradok örökre?
Halálos illúzióba ringattál,
 a kárhozat úgyis rád talál.

Tekintetem már tükrözi a véres fájdalmat,
összetéveszthetetlenül ismerem már a fájdalmat.
Könnyzáporok hada csap le rám,
s uralkodok a kín birodalmán.

Egy világ tört össze bennem,
de a fájdalom ellen nincs mit tennem.
Lángoló parazsat tartok a kezemben,
de kísértő átok marad ez a szememben.

Tüzes érintés, mely mindent elárul,
halálos méreg, mely előtt minden ajtó bezárul.
Összetörtél, megbántottál,
látni, csak magadra gondoltál.

Féltve őrzött titkaim megosztom veled,
már sosem foghatom többé a kezed.
Talán az első perctől megvetettél,
s lehet,egy pillanatra sem szerettél.
(2016)






Grecmacher Rebeka
A téli lámpás

Ahogy az ablak elé állok, előttem csak sötét homály,
de csak egy meleg lehelet, s elém tárul a téli táj.

Szerény jégvirágok csokrai borítják be az üveget,
mint este, tengernyi felhő az elfáradt szürke eget.

És valahol ott a távolban büszkén áll egy szép fenyőfa,
szegény, bizony magányos ám, egy erdőt bámul, oda vágyna.

Mereven tekint előre a sűrű, lágy hópihék között,
csakhogy tekintete megakad egy kedves ábrázat fölött.

Hiába van olyan hideg, hogy még a lehelet is megfagy,
e koldus szívének szeretete minden jeget felolvaszt.

Nincs otthona, pénze, se más vagyona, de van valamije:
egy darab cukorkát rejtett zsebe, csupán ez volt kis kincse.

Ezt is egy kisgyermeknek adta nagy, apai szeretettel,
így világított szívének lámpásával e téli éjjel.
(2016)






Borsodi Mátyás
Unatkozó nyuszi

Egy szép fényes napon felkelt Nyuszi Péter,
és azon töprengett, mit tegyen a héttel.
Miközben átöltötte a pizsamáját,
elment megkeresni puha papucskáját.

Miután felhúzta a puha papucsát,
elindult megmosni két szép lapátfogát.
A reggelijét is gyorsan meghámozta,
a sárgarépáját ripi-ropogtatta.

Evés közben az újság is szerepet kap,
lássuk csak mit is ír e gyönyörűszép lap:
Falunkban bohóc, varázsló és még sok más,
a cirkusz rendező Pálbalázs Pál Tamás.

Mikor már megvolt a mindennapi munka,
kiöltözve szépen elment a cirkuszba.
A cirkusz nagyon tetszett Nyuszi Péternek,
azon belül legjobban a bohóc viccek.

Este nekiment egy nagy villanyoszlopnak,
ez nem tett jót a szerencsétlen fogának.
Másnap fogorvosához látogatott el:
Péter úr, ezt pucolni, fúrni, tömni kell.

Ő betömte szépen Nyuszi Péter fogát,
olyan jól, ügyesen, hogy még csak nem is fájt.
Hősünk e napot egy jó alvással zárta,
álmában egy nyúl a kacsatáncot járta.

Arra gondolt, hogy kamerák elé menne,
A tíz műsorban műsorvezető lenne.
De Péter sajnos nem jutott el  A tíz-be,
mivelhogy megfulladt egy nagy pohár vízbe.
(2016)










Április 11. a magyar költészet napja

Korintuš Réka köszöntője

Kedves Diáktársaim!

Szerintem többségünk tudja, milyen jeles és különleges nap van ma. Akik pedig még nem hallottak róla, hogy ma a magyar költészet napját ünnepeljük. Az ünnepünk egybefonódik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapjával. 111 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született Budapesten.
Minden évben megemlékezünk erről a nevezetes, nekünk oly kedves napról. Mindannyiunknak mást jelent ez az ünnep. Számomra mindig a versek felett történő elgondolkodást, elmélkedést, hisz milyen nehéz megírni egy költeményt. Isteni sugallat és tehetség kell hozzá. Lehet, hogy egyetértenek velem azok, akik már próbálkoztak ilyesmivel. Csodálom és mélyen tisztelem a költőket, mert mindegyik egyedi és megismételhetetlen.
Köztük József Attila, akinek a szeretet és a szerelem utáni vágyakozás mindvégig jelen volt az életében, s megtalálható verseiben:

„Emlékezzetek ott is, és ne csak hahotázva
Rám, aki köztetek éltem, s akit ti szerettetek egykor”

Milyen is az élet, miért élünk, miben hiszünk? Ilyen kérdések bennünket is foglalkoztatnak. S a költő, József Attila is ezt tette, s ezekből a gondolatokból, töprengésekből, életének tükörcserepeiből születtek mesteri művei, melyeket ránk, az utókorra hagyott. Olyan volt, mint mi, érzékeny kamasz, aki „kuporogva várta a csodát”. Verseit „könnyes ékszerként” kínálta: „tessék, itt a lelkem és a szívem. Fogadjátok el!”
Merész, különös gondolatai a versekben képpé álltak össze s az egekig emelték.
„Én szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S talán meghalni…”
Ennek első fele teljesült, de második fele nem fog soha, mert József Attila, bár meghalt, szelleme, gyönyörű költeményei, gondolatai nem vesznek el soha, bennünk s velünk élnek tovább.
Most pedig elmondom röviden, hogyan készültünk mi nyolcadikosok a Költészet Napjára. Irodalomból tudjuk, hogy rímes „furcsa játékkal” a költők is szórakoztatták magukat. Mint például József Attila és Illyés Gyula. Furcsa rímpárokat adtak egymásnak, s adott határidőre abból kellett megírni a szonettet.
Mi is ilyennel próbálkoztunk. Kaptunk 7 rímpárt:
egyenlet - kegyelmet
édesek – beléd esek
doga-láz – mézeskalács
ribizlizselé – kifelé
lenget és – csengetés
csokoládé – csókol Tádé
cuki – ciki
+ még egy joker rímpárt:
szerelem (mint ige) – szerelem (mint főnév)

A versforma kötött volt, tehát szonett, amelyről tudjuk, hogy 14 sor (4+4+3+3), címet, témát magunk választhattunk.
Íme az eredmény, hallgassátok meg!

Baffy Anna 
Egyenlet

Matek órán egy kemény egyenlet
Ha nem jó, a tanár nem ad kegyelmet.
Kiver tőle a hideg dogaláz,
És otthon sem jár érte mézeskalács

Pedig rajtuk finom ribizlizselé
És én csak tolatok bőszen kifelé.
Csábítóak, szépek és édesek,
Ha látlak, biztos beléd esek.

Az utcán éles biciklicsengetés
Túloldalon egy néni áll, lenget és
Mereven néz. Hú ez nagyon ciki.

Ismer. Én csak téged látlak Cuki.
Zavaromban a cipőm szerelem,
Bárki bármit mond, ez szerelem

Korintus Réka
Love story

Egy napon szerelmes lettem belé, édesebb volt, mint a ribizlizselé.
Elragadta a szívem minden rejtekét, gyötörte - de most már kifelé.
Nem volt ez egy egyszerű egyenlet,
Nem is kapott több kegyelmet.
Napjaink telnek és nagyon sok a dogaláz,
Néha már elfelejtem azt is, milyen a mézeskalács.
Tudom, visszatérsz a szívembe, a te lényed lenget, és
lelkem ajtaján fülbemászó lesz a csengetés.
Elolvad tőled, mint tenyéren a csokoládé.
Ne várakozz, csókolj már meg te Tádé!
Orrod pisze, cuki -
- ez már tényleg ciki!
Veled töltött perceim mindig édesek.
Érted Kedves? immár megint beléd esek!

Papp Márton
Szonett

Eri, ha felismered, hogy ez egy egyenlet,
Akkor te is elnyered a kegyemet.
Az osztályunkban nagy a doga-láz.
A megoldásokért mindnek jár egy mézeskalács.
Ehhez viszont jó lenne a ribizlizselé,
Ha ezzel megkened, indulhatsz kifelé.
Hogy ez mennyire jóra sikeredett édesem,
Tuti, hogy a teljesítményedért egy-két kocka beléd esett.
A szünetben lett aztán nagy éljenzés - lengetés,
Igaz, senki sem várta, de jött a csengetés.
A ribizli mellé került még egy kis csokoládé,
így a sütiért, no meg az egyenlet megoldásáért csókol Tádé.
A dogát írni így cuki,
De ötöst kapni ebből ciki.