A Kazincbarcikai Egyesületek Fóruma által meghirdetett versíró pályázatra iskolánkból négy tanuló írt verset: Borsodi Mátyás, Grecmacher Rebeka, Józsa Viktória és Zagiba Mátyás. Korcsoportjában Zagiba Mátyás aranyérmet nyert.
Zagiba Mátyás
Véres éj
Katlanba zárt vidék,
Hol a nap is hamarabb nyugovóra tér.
Csak néhány pirosló folt marad
Az éjnek birodalmában.
Csipkeköntösüket felvették a fák,
Gyémánt hull az égből.
A nap utolsó sugarán
Kihalt a vágy.
Rideg a vihar előtti csend.
Az utolsó víznek cseppje is tűvé fagyott már,
Hold fényében ezüstös csillám.
Reccs! Dörren a mennyek kapuja.
Nappali fényben ragyog minden újra.
De elszalad a pillanat.
Vörös fény tölti be a tájat.
Nagyanyám csendesen odaszól: Tűz van!
Megtörik a csend.
S a mennyei, szűzi táj
Vérbe lábad.
(2016)
Józsa Viktória
Szerelem-illúzió
Gyötrelmes érzések ostromolnak engemet,
fájdalmas emlékek támadják szívemet.
Tétován hajózok a magány tengerén,
keresve az utat,s a múltat feledném.
Oda száműztél,
ahol kín és fájdalom járja át lelkem.
Oda,ahol rá kellett jönnöm,
Sosem leszel enyém, kedvesem.
Átokverte szenvedély, mely a gonosz gyermeke,
vajon reménytelen rab maradok örökre?
Halálos illúzióba ringattál,
a kárhozat úgyis rád talál.
Tekintetem már tükrözi a véres fájdalmat,
összetéveszthetetlenül ismerem már a fájdalmat.
Könnyzáporok hada csap le rám,
s uralkodok a kín birodalmán.
Egy világ tört össze bennem,
de a fájdalom ellen nincs mit tennem.
Lángoló parazsat tartok a kezemben,
de kísértő átok marad ez a szememben.
Tüzes érintés, mely mindent elárul,
halálos méreg, mely előtt minden ajtó bezárul.
Összetörtél, megbántottál,
látni, csak magadra gondoltál.
Féltve őrzött titkaim megosztom veled,
már sosem foghatom többé a kezed.
Talán az első perctől megvetettél,
s lehet,egy pillanatra sem szerettél.
(2016)
Grecmacher Rebeka
A téli lámpás
Ahogy az ablak elé állok, előttem csak sötét homály,
de csak egy meleg lehelet, s elém tárul a téli táj.
Szerény jégvirágok csokrai borítják be az üveget,
mint este, tengernyi felhő az elfáradt szürke eget.
És valahol ott a távolban büszkén áll egy szép fenyőfa,
szegény, bizony magányos ám, egy erdőt bámul, oda vágyna.
Mereven tekint előre a sűrű, lágy hópihék között,
csakhogy tekintete megakad egy kedves ábrázat fölött.
Hiába van olyan hideg, hogy még a lehelet is megfagy,
e koldus szívének szeretete minden jeget felolvaszt.
Nincs otthona, pénze, se más vagyona, de van valamije:
egy darab cukorkát rejtett zsebe, csupán ez volt kis kincse.
Ezt is egy kisgyermeknek adta nagy, apai szeretettel,
így világított szívének lámpásával e téli éjjel.
(2016)
Borsodi Mátyás
Unatkozó nyuszi
Egy szép fényes napon felkelt Nyuszi Péter,
és azon töprengett, mit tegyen a héttel.
Miközben átöltötte a pizsamáját,
elment megkeresni puha papucskáját.
Miután felhúzta a puha papucsát,
elindult megmosni két szép lapátfogát.
A reggelijét is gyorsan meghámozta,
a sárgarépáját ripi-ropogtatta.
Evés közben az újság is szerepet kap,
lássuk csak mit is ír e gyönyörűszép lap:
Falunkban bohóc, varázsló és még sok más,
a cirkusz rendező Pálbalázs Pál Tamás.
Mikor már megvolt a mindennapi munka,
kiöltözve szépen elment a cirkuszba.
A cirkusz nagyon tetszett Nyuszi Péternek,
azon belül legjobban a bohóc viccek.
Este nekiment egy nagy villanyoszlopnak,
ez nem tett jót a szerencsétlen fogának.
Másnap fogorvosához látogatott el:
Péter úr, ezt pucolni, fúrni, tömni kell.
Ő betömte szépen Nyuszi Péter fogát,
olyan jól, ügyesen, hogy még csak nem is fájt.
Hősünk e napot egy jó alvással zárta,
álmában egy nyúl a kacsatáncot járta.
Arra gondolt, hogy kamerák elé menne,
A tíz műsorban műsorvezető lenne.
De Péter sajnos nem jutott el A tíz-be,
mivelhogy megfulladt egy nagy pohár vízbe.
(2016)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése